Két hollywoodi színész, köztük James Van Der Beek, a “Dawson és a haverok” egykori sztárja halála után a családok közösségi kampányokba kezdtek. A gyűjtések rekordsebességgel haladtak, összegek milliói gyűltek össze alig pár nap alatt. Ez a jelenség azonban nemcsak szolidaritást váltott ki, hanem számos kritikát is. Sokakban felmerül a kérdés: miért nyílik könnyebben a pénztárca, ha egy ismert személyről van szó?
A gyors adománygyűjtés mögött számos pszichológiai tényező áll. A hírességek életükkel és munkájukkal közvetlen kapcsolatot építenek ki a közönséggel, ami egyfajta illúziót kelt, mintha személyesen ismernénk őket. Ez az érzelmi kötődés gyakran ösztönöz az azonnali segítségnyújtásra, amikor bajba kerülnek vagy családjuk segítségre szorul. Emellett a médiában való folyamatos jelenlétük miatt a történetük gyorsabban és szélesebb körben terjed, mint egy átlagos emberé.
A jelenség nem kizárólag a filmiparra jellemző. Hazai környezetben is előfordul, hogy közismert személyek fordulnak a nyilvánossághoz anyagi támogatásért. A reakciók azonban mindig megosztottak. Egyesek önkéntelenül is segíteni akarnak, mások viszont úgy vélik, hogy a gazdagnak tartott sztárok nem a nyilvánosságtól kellene, hogy kérjenek pénzt.
A szakértők szerint a közösségi adakozás dinamikája összetett. Amíg egy átlagos jótékonysági kampány sokszor nehezen kap figyelmet, addig egy híresség nevével fémjelzett gyűjtés azonnali visszhangra talál. Ez részben a már meglévő ismertségnek, részben a közösségi média algoritmusainak köszönhető, amelyek előnyben részesítik az érzelmeket kiváltó, magas elérésű tartalmakat.
A kérdés tehát nem feltétlenül arról szól, hogy helyes-e vagy sem ilyen módon pénzt kérni vagy adni. Inkább arról, hogy a modern adakozási kultúrában hogyan változik meg a segítségnyújtás motivációja, amikor a médiában ismert arcokról van szó. A vita továbbra is él, és tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy miként hat a hírnév a társadalmi szolidaritás formáira.
