Egy volt rendőrszázados, Bartha Károly részletes vallomást tett közzé a magyar rendvédelmi szervek működéséről. A korábbi tiszt, aki karrierje során több területen is szolgált, súlyos vádakat fogalmazott meg a rendszerrel szemben.
Bartha elmondása szerint a rendőrség munkáját évről évre politikai elvárások határozták meg. A vezetés statisztikai eredmények javulását követelte, azonban ehhez gyakran nem állt rendelkezésre sem elegendő személyi állomány, sem a szükséges felszerelés. Ez a helyzet állandó nyomást gyakorolt az egységekre. A vezető beosztottaknak – hogy megőrizzék pozíciójukat – gyakran kénytelenek voltak a számokat “igazítani”, vagyis statisztikai hamisításokhoz folyamodni.
A Készenléti Rendőrségnél tapasztalt gyakorlatok is problémásnak bizonyultak. Tömegrendezvények alkalmával gyakran olyan intézkedéseket kellett végrehajtani, amelyek jogalapja csak utólag, gyakran improvizálva született meg. Hasonló gyakorlatot említett a déli határvonalon is, ahol az átlépések számának mesterséges felnagyításáról számolt be.
A kommunikációs gyakorlatokról is érdekes megállapításokat tett. Szerinte a sajtóosztályon egyértelmű különbséget tettek a különböző médiumok között, és a kormányzati irányvonalat tükrözték a kiadott közleményekben is.
Bartha karrierjének fordulópontját a koronavírus-járvány idején bevezetett intézkedések hozták el. Egy, a szabályozáshoz kapcsolódó döntése után pályája lejtőre került, ami végül a szakma elhagyásához vezetett.
A volt tiszt emellett éles kritikát fogalmazott meg egy nemrégiben tartott kormányzati rendezvény biztonsági intézkedéseivel kapcsolatban is. Véleménye szerint a jelenlévő, feltűnő egyéniségek ellenőrzése elmaradt, és a szükséges fedett biztonsági erők beavatkozása sem történt meg.
Bartha szóvá tette Pintér Sándor belügyminiszter egyik nyilvános kijelentését is, amely szerint a titkosszolgálati jelentések azonnal rendszerbe kerülnek. Ezzel szemben a volt tiszt tapasztalata szerint gyakori, hogy a jelentéseket először a vezetés látja el, és csak az ő jóváhagyásuk után kerülnek nyilvántartásba.
Véleményét megfogalmazta egy nyilvánosságra került kihallgatási felvétellel kapcsolatban is, amely szerint a kihallgatott fél számára nem volt egyértelmű a videófelvétel készítésének ténye. A felvétel szerinte jól mutatja a kihallgatás taktikájának változását: a kezdeti nyomásgyakorlástól a későbbi meggyőzésig.
Bartha kijelentései egy olyan rendszerről tanúskodnak, ahol a politikai elvárások és a valóságos lehetőségek között gyakran szakadék tátong, ami etikailag megkérdőjelezhető gyakorlatokhoz vezethet.
