Hetvenkilenc éves korában elhunyt Nádasdy Ádám, aki költői, nyelvészprofesszori és műfordítói munkásságával is jelentős nyomot hagyott a magyar kultúrában. A hírt közeli ismerősei erősítették meg.
Nádasdy Ádám 1947-ben született Budapesten, művészcsalád gyermekeként. Édesapja, Nádasdy Kálmán neves operarendező volt, édesanyja, Birkás Lilian operaénekesnő. A családi körben a nyelvi sokszínűség volt a jellemző, ami megalapozta későbbi nyelvészprofesszori pályáját. Gyermekkorában már anyanyelvi szinten beszélt magyarul és németül, a családban gyakori volt a francia és az olasz nyelv használata is. Az egyetemi angol szakválasztása ezzel szemben személyes lépésnek számított.
Első verseskötete 1984-ben jelent meg Komolyabb versek címmel. Költészetében később nyíltan foglalkozott homoszexualitásával, és számos alkalommal szólalt fel a melegek jogaiért, elítélve a diszkriminációt. Pályája során nemcsak költőként, hanem műfordítóként is jelentős alkotásokat hagyott hátra. Kiemelkedőek William Shakespeare drámáinak, valamint Dante Alighieri Isteni színjátékának újrafordításai, amelyeket számos színház vett műsorára. Fordított klasszikus magyar drámákat is – mint Vörösmarty Csongor és Tündéjét vagy Madách Az ember tragédiáját –, hogy azokat a mai közönség számára is hozzáférhetőbbé tegye.
Pályája szorosan kapcsolódott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karához, ahol 1972-től 2018-ig oktatott angol nyelvészetet, hangtant, nyelvtörténetet és műfordítást. Előadásai rendkívül népszerűek voltak a hallgatók körében. A rendszerváltás után aktívan részt vett az oktatási reformokban.
A nyelvészet és az ismeretterjesztés terén is kiemelkedő tevékenységet folytatott, számos cikksorozatot, rádióműsort írt és szerkesztett, és rendszeresen tartott nyilvános előadásokat. Hangsúlyozta, hogy a nyelv változása természetes folyamat, és nyitottan, érdeklődéssel figyelte a mai szleng és nyelvi újítások megjelenését.
Több elismerésben is részesült, többek között Déry Tibor-jutalomban, Füst Milán-díjban, Budapestért díjban és a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjban.
Nádasdy Ádám önmagát örök optimistaként jellemezte, aki az élet iránti kíváncsiságot tartja a legfontosabbnak. Közel húsz költői kötete, számos esszéje, műfordítása és szakmai publikációja maradt az utókor számára.
